Kardszárnyú delfinek veszélyben
Amikor látjuk őket az óceánban, elpusztíthatatlannak tűnnek. A hím orkák tömege az 5 és fél tonnát is elérheti, és gyakorlatilag bármit megesznek; halakat, lábasfejűeket, pingvineket, fókákat, delfineket, sőt, még bálnákat is megtámadnak.
A tenger minden kincse rendelkezésükre áll, így a gyilkos bálnáknak, melyek jobban hasonlítanak a delfinekhez, mint a bálnákhoz, szinte semmitől sem kell tartaniuk. Kivéve attól az egy teremtménytől, melyet ők maguk sosem fogyasztottak: az embertől.
A víz kezd egyre veszélyesebbé válni a gyilkos bálnák számára, és ez így van az Északi-sarktől a délsarki tengerekig. A Washington állambeli Pudget Sound térségében az elmúlt 5 évben 20%-al csökkent a bálnapopuláció; ennek köszönhetően a kormány kénytelen komolyan fontolóra venni a faj hozzáadását a veszélyeztetett fajok listájához.
Rejtélyes orkapusztulás
A tudósok sem tudják pontosan, mi történik a pudget soundi populációt alkotó 3 orkacsapattal. Az állatok száma 5 év alatt 97-ről 78-ra csökkent, és csak a tavalyi év folyamán 7 példány pusztult el.
"Az a legijesztőbb, hogy olyan állatokat veszítünk el, melyek a legegészségesebbnek kellene, hogy legyenek" - mondja Hawks-Johnson a washingtoni egyetem doktorandusza, aki előtt még sokéves munka áll annak érdekében, hogy megtalálja a kardszárnyú delfinek tömeges pusztulásának okát. "Nem csak az idős példányok pusztulnak el - meséli.- A fiatal állatok huszas éveik elején, szaporodóképességük csúcsán tűnnek el."
Ez még nem jelenti azt, hogy a gyilkos bálna, mint faj, kihalófélben van, de tény, hogyha ez a 3 orkacsoport ennyi gonddal küszködik, jogosan aggódhatnak a bálnaszakértők.
Bár a pontos ok még mindig nem ismert, az eddigi kutatások arra utalnak, hogy több negatív faktor jelenléte kell a biológiai dominó-hatáshoz. A kardszárnyú delfinek esetében az elsődleges "gyanusított" a csökkenő lazac-szaporulat - a bálnák kedvenc eledele,- és számos, évekre betiltott, ipari vegyületekből származó méreganyag.
Méreg a táplálékláncban
A táplálékláncba az elmúlt években u.n. PCB-k, vagyis poliklórozott bifenilek, valamint DDT került. Amrikai kutatók már beazonosították ezeket a méreganyagokat az elmúlt három év során vizsgált fiatal lazacok szervezetében. A koncentráció elég magas volt ahhoz, hogy kárt tegyen a halak immunrendszerében, és a mérgezés átkerülhetett a táplálékláncon keresztül más állatokra - köztük a gyilkos bálnákra - is, melyek lazaccal táplálkoznak. Azt, hogy az emberre káros lehet-e a mérgezett állatok húsának elfogyasztása, még vizsgálják a kutatók.
Hawks-Johnson évek óta figyeli a bálnák viselkedését, és több megdöbbentő felfedezést tett. Szerinte az állatoknak egyszerűen nincs elég élelmük. A lazac-szaporulat egyes területeken visszaesett, másokon teljesen kipusztult, ez pedig arra késztette a gyilkos bálnákat, hogy máshol keressenek táplálékot. Szerinte azonban ezt rossz helyen teszik az orkák - a tenger alján. Ha nincs elég lazac körülöttük, akkor az orkák több mélytengeri halat fogyasztanak, melyekben viszont magasabb a PCB-koncentráció. Ezen kívül hatalmas erőfeszítést igényel tőlük, hogy olyen mélyre merüljenek, ahol ezek a halak élnek - az energiabefektetés pedig növeli étvágyukat. Egy felnőtt gyilkos bálnának kb 150 kg táplálékra van szüksége naponta. Összegezve: az orkák nem találnak elég lazacot, ezért nagy energiabefektetéssel mélyre merülnek a nem kielégítő táplálékért, majd teleeszik magukat mérgező vegyszerekkel.
Hasznos bálnatetem...
Az elpusztult orkák maradványaiból a kutatók rendkívül fontos információkat vonhatnak, vagyis vonhatnának le. Egy 2000 márciusában talált tetemen például olyan baktériumfertőzésre bukkantak, mely teljesen tönkretette a gyilkos bálna szervezetét. A 22 éves hímnek sikeresen le kellett volna kűzdenie a fertőzést, a tudósok azonban arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az elfogyasztott mérgező vegyszerek annyira tönkretették az állat immunrendszerét, hogy az egyszerű megfázásnak induló betegséget sem tudta lekűzdeni. Sajnos, ez az egyetlen orkatetem, amit a kutatók találtak, így egyedül erre tudják alapozni feltevéseiket. Azt hihetnénk, hogy orkatetemet találni nagyon könnyű, ám ezek nem jönnek fel a víz felszínére. A Csendes-óceán észak-nyugati részén élő kardszárnyú delfinek olyan szigorú ellenőrzés alatt állnak, hogyha egy elkóborolt bálna felukkan egy másik csapatban, azonnal azonosítják. Azok az orkák, melyek a pudget soundi populációból hiányoznak, soha nem tűntek fel máshol, így azokat gyakorlatilag halottnak tekinthetjük.
Még mindig keveset tudunk a gyilkos bálnák viselkedéséről, és a washingtoni egyetem új kutatási programja ezt az űrt hivatott betölteni. A tudósok egyelőre egy kicsi, speciális "halkeresővel" felszerelt, rádióhullámmal irányított katamaránnal követik az orkákat - a kereső megmutatja, milyen mélyre merülnek táplálékért az állatok. Ez pillanatnyilag hasznosnak bizonyul, ám a kardszárnyú delfinek télen elvándorolnak és senki sem tudja pontosan, hova. A tudsok álma egy olyan robotvezérlésű vízi jármű megépítése, ami egész évben követni tudná az orkákat. Amíg azonban erre nincs lehetőség, addig csak a veszélyben lévő állatokat követő kis katamaránban, és vízalatti kép- és hangfelvételeiben bízhatnak...
|