Egy cica története

Ma érdekes felfedezést tettem. A fürdőszobában lévő nagy fehér kád alján egy remek, kerek lyuk van. Némi fontolgatás után úgy véltem, megtaláltam a dolog nyitját. Nyilván ez is WC, csak azért van rajta kissebb lyuk, mint az emberekén, mert macskáknak készült!

Működik a dolog. És az a nagy előnye is megvan, hogy nem kell kapirgálni sokat, mert csak kettőt hármat karcolok a kád oldalán, és a gazdám már fejvesztve rohan, hogy személyesen takarithassa ki utánam. . (érdekes, ezt már máskor is megfigyeltem, hogy ha valahová valami illetlen "dolgot" sikerült elpottyantanom, szenvedélyesen ráveti magát és vadul takaritja.. Nekem eszembe se jutna az ő ügyeibe ilyen fokon beavatkozni...) de tőlem....- ha annyira szereti csinálni, hát tegye.

Azért gondok is vannak. A gazdám képes órákig szöszmötölni a fürdőben és olyankor lehetetlen bejutni . Mindegy, homokos ládám is van. Csak hát a higiénia...

Dolgom végezni indultam a fürdőszobába. Az ajtó tárva-nyitva. Ma különösen szép ívben sikerült beugranom, már a küszöbön dobbantottam, hogy egyenest a kád közepén landoljak........és ó borzalom, nyakig merültem valami habos és meleg szörnyűségben! VÍZ !
Az életemért küzdve sikerült még ugyanazzal a lendülettel kifelé is dobbantanom és megmenekültem

Ott álltam a fürdőszoba közepén, az indulattól kimeredt szemekkel, és dőlt belőlem a víz.
Micsoda pofátlanság vizet tartani a kádban! A gazdám ugyan azonnal szárazra dörgölt és nagy lelkifurdija volt, de láttam rajta, hogy alig tudja visszafojtani a röhögését.

A mosdókagylóba is lehet....
Sőt...de a mosogatóba csak akkor megyek, ha előtte szépen elmosogatott. Utálom a piszkos edényeket....