Tartalom
Szellemi barátunk, a macska
Régészek szerint bizonyíték van arra, hogy a macska és az ember kapcsolata sok ezer évvel régebbi, mint azt valaha is gondolták. Az egyiptomiak mintegy négyezer évvel ezelőtt már feltehetően csak "örökölték" a barátságot ezekkel az intelligens kis állatokkal. A Science című folyóiratban publikált tanulmány szerint a Ciprus szigetén, Sillurokambosz településen talált újkőkorszaki temetkezési helyen talált leletek azt bizonyítják, hogy a macska és az ember barátsága akár kilenc és fél ezer évre is visszanyúlhat. Korábban azt gondolták, hogy az állatok és az ember barátságát időszámításunk előtt 2000-1900 évvel az egyiptomiak alapozták meg: ők kezdték háziállatként tartani a macskákat. A ciprusi temetkezési helyen egy eltemetett ember mellett egy hasonló módon elhantolt macska maradványait találták. "Nem tudjuk - mondta Jean-Denis Vigne, a párizsi természettudományi múzeum tudományos tanácsának elnökhelyettese -, hogy az ember férfi volt-e vagy nő, de azt igen, hogy az akkori társadalomban kiemelkedő szerepet töltött be." A mellette talált macska a Felis silvestris fajtához tartozott - vadmacska volt, egy kicsit nagyobb a mai háziasított macskánál. Körülbelül nyolc hónapos lehetett, amikor elpusztult. A sírban sok olyan leletet találtak, amelyre korábban nem bukkantak: volt ott tűzkő, egy kis zöld színű kőbalta és kéttucatnyi kagylóhéj. A macska csontváza alig negyven centiméterre volt eltemetve az ember mellé. A temetkezés módja arra utal, hogy a macskát tisztelettel hantolták el, Vigne szerint azért ölhették meg, hogy elkísérje az embert a túlvilágra. A francia tudós szerint bár arra nincs bizonyíték, hogy a macskát kedvencként tartották volna, a ciprusi leletek arra utalnak, hogy a macska és az ember között valamiféle spirituális kapcsolat létezett. Szíriában, Törökországban és Izraelben is találtak már macskafigurákat, kőből és agyagból formálva. Ezek a leletek mind a neolitikus időkből, a kőkorszak utolsó szakaszából valók. A régészek rendszerint azt állítják, hogy az ember azért tartotta a macskát, mert az kipusztította körülötte a rágcsálókat. A ciprusi leletek arra utalnak, hogy az ember valahonnan a szárazföldről "importálta" a macskákat, mint ahogy más állatokat -birkákat, disznókat, kutyákat - is. Az állattartás kultúrája így szelte át a tengereket. A ciprusi ásatásokig az egyiptomiakat tartották a macskák megszelídítőinek és tisztelőinek. Bastet istennőt, aki az életet adó nap melegét, hatalmát jelképezte, macskafejjel ábrázolták. A Nílus mentén a macskákat az otthon védelmezőiként tisztelték, és már négyezer évvel ezelőtt is tenyésztették.
|