A delfinek az evolúció csodái. Emlős állatok. Testük éppoly áramvonalas, mint a halaké, és azok úszóihoz hasonló farkukkal hajtják magukat előre a vízben. Mozgékonyságuk és úszósebességük felülmúlja legnagyobb ellenségeiket, a cápákét. Testhőmérsékletük állandó (melegvérűek), tüdővel lélegeznek, és a nőstények emlőjükből szoptatják kicsinyeiket. Legközelebbi rokonaik a hatalmas termetű cetek, köztük minden idők legnagyobb termetű állata, a kékbálna és az óriás ámbrás cet. Ez a két faj a legnagyobb képviselője a cetek két fő csoportjának: a szilás ceteknek és a fogas ceteknek.

A delfinek a szilás cetek közé tartoznak. Az emlősök több csoportjában is találunk kiváló úszókat, de ezek az állatok oly nagy mértékben alkalmazkodtak, hogy a szárazföldön szinte magatehetetlenek. Mind a két fajnál hátsó végtagot nem lehet látni, elülső végtagjuk pedig a testet stabilizáló és kormányzó, szárnyszerű úszóvá módosult. A farok széles, merev farokúszóvá terebélyesedett. A delfinek bőre selymesen sima, s mivel teljesen szőrtelen, könnyen siklik a vízben. A delfin a vízből kiemelkedve levegőt is vehet: a feje tetején levő

orrnyílásonát kifújja a levegőt, majd gyorsan újra megtölti a tüdejét, mielőtt a víz alá merülne.