| Tartalom
A házikutyának napjainkban több, mint 300 fajtáját ismerjük, melyeket a zoológusok egyetlen fajba sorolnak. A faj tudományos neve: Canis familiaris.
A házikutyákat sokféleképpen csoportosítják, de szinte mindig a használati cél szolgál a rendszerezés alapjául. Bár számos fajtát ma már inkább csak kedvtelésből tartanak, eredetileg szinte mindegyiküket valamilyen különleges feladatra tenyésztették ki.
Ilyenek többek között a terelés, a vadászat vagy őrző-védő munka. Ennek megfelelően alakult az egyes fajták vérmérséklete, felépítése és viselkedése. Mindezek alapján hat csoportba soroltuk a kutyafajtákat.
Kopók, Agarak
Feltehetően a legősibb kutyafajták, melyek a vad felhajtásában segédkeztek az embernek. Közéjük tartoznak a kutyafélék családjának leggyorsabb tagjai: a nemes vonalú, "szemmel" vadászó perzsa és angol agarak. A többnyire rövid szőrű kopókat - így például az angol vérebet - kitűnő szimatukért tenyésztik.
Munkakutyák
Szerte a világon számos feladat ellátására képeztek ki kutyákat: szánhúzásra a havas, jeges területeken; épületek, állatok őrzésére; hegyi és vízi mentésre. A csoportba tartozó fajták többnyire nagy testűek, tanulékonyak, intelligensek.
Vadászkutyák
Az emberrel közvetlen közelségben dolgozó, érzékeny, engedelmes, tanulékony állatok. Közéjük tartoznak többek között a vizslák, a spánielek, a szetterek és a retrieverek. Sokféleképpen segíthetik a vadászok munkáját: nyomon követik vagy jelzik a vadat, majd elhozzák a zsákmányt.
Terrierek
Nagy-Britanniából származó kutyafajták. Zömüket az előző évszázadban tenyésztették ki. Kis termetű, szívós, élénk, szinte fáradhatatlan állatok. Rendkívül kíváncsi természetűek, nagy élvezettel kutatják környezetüket. Első osztályú kotorékebek, azaz a föld alól is kiássák, kiűzik, majd a kopók elé hajtják a rókákat és a rágcsálókat. Ragaszkodó természetüknek köszönhetően népszerű kedvencek.
Társasági kutyák
A királyi udvaroknál kezdődött, és évszázadokon át népszerű, divatos elfoglaltság volt a kutyák kedvencként, ölebként való tartása. A csoportba tartozó fajták általában szelídek és apró termetűek
Pásztorkutyák
A kutyafajták igen régi csoportja, hiszen már sok évszázaddal ezelőtt alkalmazták őket nyájak, csordák terelésére. Többnyire szarvasmarhák és birkák, ritkábban szarvasok, sőt baromfi őrzésében is segédkeztek. A jó pásztorkutyák szemmel tartják a jószágot, és visszaterelik az elkóborolt állatokat, anélkül hogy sérülést okoznának nekik. Tenyésztésük egymástól elszigetelt helyeken történt, ez tükröződik a mai fajták sokszínűségében is. Mozgékony, tanulékony, többnyire különleges szőrzetű állatok |
AJÁNLOM AZ OLDALT
