Az első macskakiállítás a londoni Crystal Palace-ban volt 1871. július 13.-án ahol főleg brit és perzsa macskák voltak jelen, a kiállítás győztese egy akkor 14 éves brit macska lett. Ezzel indult útnak e fajta karrierje Angliában és lassan világszerte, a 1930-as évektől vált népszerűvé és elismerté, minden jelentős macska kiállításon jelen volt. Sajnos a II. Világháború idején nagyon megfogyatkozott a számuk. Háború után a kevés fedező kandúr és a fajta színének javítása, a még zömökebb testalkat érdekében perzsával keresztezték, ami még az elmúlt évtizedben is szokás volt. Ebből a keresztezésből alakult ki a mai brit rövidszőrű macska és annak különféle szín változata mint például a lila, colorpoint, sziámi jegyű. A perzsával való keresztezésnek nem csak előnyei, hanem nem kívánt hatásai is megmutatkoztak, mint például az orrstop (az orrtőn lévő törésvonal), könnyező szem, túl puha, egyenletlen szőr. Ma már nem megengedett a perzsával való keresztezés, minimum 3 - 4 generációra visszamenőlegesen nem lehet perzsa őse egy tenyésztésre szánt brit macskának, tehát egy törzskönyvben nem lelhető fel perzsa ős. Hazánkba, az 1980-as évekbe került be a brit rövidszőrű és rövid időn belül az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb fajta lett, melyet az általános közízlésnek megfelelő küllemének és kiváló természetének köszönhet.

   Természete: "Nome est omen", a név kötelez, a brit macskára is jellemző az angol hidegvér. Kedves, nyugodt, nagyon jámbor, szelíd természetű állat, nem tolakodó, nem túl hízelkedő, de nagyon hűséges, ragaszkodó természetű. Ahol a gazdája van ott van a macska is, távolról tartja szemmel és követi, nem ölbe bújós, inkább a gazdi mellett ül le. Nem szabad zaklatni, hagyni kell a saját ritmusába élni, igazi nyugodt társ tud lenni egy életre. Jól kijön a gyerekkel, a társállatokkal, a kutyákkal, ugyan akkor jól viseli az egyedüllétet, kiváló társa tud lenni elfoglalt embernek is. Nagyon okos, intelligens, könnyen nevelhető, kizárólag lakásba ajánlott.