Magyar sportló

Marmagassága: 165-170 cm

A magyar sportló elsődleges feladata és célja a hátas, főként a díjugrató sportra való alkalmasság. Feje testtömegével arányos, egyenes. Homloka széles, nyaka középmagasan illesztett, jól ívelt. Hosszú hátbanyúló marja van. Háta középhosszú, jól izmolt, melyhez rövid feszes ágyék és terjedelmes far, dongás mellkas tartozik. Előfordulhatnak hibás egyedek is, ezért a tenyésztésbe vétel előtt küllemileg minősítik az egyedeket. Színe leggyakrabban pej, de minden más szín is elfogadott.

1958-62 között az ország lóállománya négy év alatt drasztikusan lecsökkent, 724000-ről 374000-re. Ekkor támadt az az igény, hogy a megmaradt lóállományt a sportok terén kezdjék el hasznosítani. Mezőhegyesen új sportló ménest alapítottak vegyes származású, gidrán, kisbéri félvér, nóniusz kancákból, amelyeket főként hannoveri, holsteini és angol telivér ménekkel fedeztettek. 1964-ben Ramzes Junior, majd később Aldato, Fokos, Magister és ivadékaik bevonásával indult a tenyésztés. Mára szinte minden Európában elismert sportló vonal képviselői megtalálhatóak a magyar lóállományban.

A Magyar Sportlótenyésztő Országos Egyesülete (MSOE) lelenleg 2000 kancát tart nyilván. Emellett a tenyésztési engedéllyel rendelkező mének száma csupán 200.